2017. szeptember 6., szerda

10. rész~ Piros


A barátaim gyakran bolondulnak meg különféle dolgokért. Persze ebben mind egyformák vagyunk, hiszen általában mindenki az adott divathoz, trendhez próbál alkalmazkodni. Ha nem, és lázad, azzal is valamilyen szinten hozzájárul az aktuális és a soron következő mániának is. Általában mindenki másért rajong: repülők, kocsik, boltok, áruházak, éttermek, cipők, ruhák, hírességek, kultúrák, emberek, ételek, plüssök, bélyegek, szóval minden, amit csak ellehet képzelni. Kedves legjobb barátunk MinWoo vonzalmának legújabb tárgya a szórakozóhelyek lettek. Majdnem minden hétvégén elmegy egybe, állítása szerint egy őrületeset bulizik, és folyton minket noszogat, hogy ugyan már mekkora buli, menjünk el vele. Rossz szokásunk, hogy a kiskutya szemeknek nagyon könnyedén bedőlünk, neki pedig azok vannak. És hihetetlenül jól használja őket. Éppen ezért jelenleg Lisával és Minával válogatunk különböző ruhák közül. Mivel mindhármunknak szinte szöges ellentéte a másik öltözködési stílusunkat tekintve, ezért nálunk egy vásárlás alkalmával a minimum szint a hat bolt. Ennél már csak a feljebb van. Általában Lisának a legkönnyebb ruhát találni. Szinte mindent szeret, ami „cuki, és szép, és úúúú azért ez elég jól néz ki”. Éppen ezért ő az a lány, akire órákig kell várni, amíg felpróbál minden üzletben minimum hat-hét ruhát. Aztán ezekből kiválasztja, hogy melyik az, amelyik a szívéhez nőtt és melyik az, amelyikbe szerelmes lett. Nagy a különbség. Az előbbit néha megbánja, az utóbbit viszont még hónapok múltán is a nagybetűs Ruhának titulálja. Most éppen a cuki időszakát éli, ezért egy olyan szettet választott, aminek alapja vajszínű, viszont a ruha szinte majdnem minden pontját különböző díszes virágok gazdagítják. Minával legalább ezerszer nehezebb. Ő az a lány, aki utálja a magamutogatást, így nem is értem miért ment végül bele abba, hogy eljön. Pedig Jonghyun is megmondta neki, hogy inkább maradjon otthon, különben megöli az egész diszkót. Hosszas töprengés és kígyózó sorok után egy viszonylag egyszerű bordó fűzős felső és egy fekete bőrnadrág mellett döntött, amit akár a mindennapokra is felvehetne, ha egyszer úgy tartaná kedve, hogy a szerinte „menő rossz lány” szerepébe akarna bújni. Velem az a baj, hogy egy egészen egyszerű ember vagyok -legalábbis már amikor. Mivel egyikünk sem törzsvendége az ilyesféle helyeknek, ezért egyikünk sem volt egy csepp lövése sem, hogy miben kéne megjelenni ott. Őszintén szólva volt egy csomó merészebb ruha, ami még egész jól is állt, csak túl soknak (vagy mondjam inkább túl kevésnek?) tartottam, túlságosan is messze állt a stílusomtól.
- Chaeyoung-ah, miért nem veszed meg azt a szexi pirosat? Ooolyan nagyon csinos voltál benne. Kéérlek, vedd fel még egyszer Lisa kedvéért. – barátnőm minden aegyo-ját bevetve próbált rávenni, hogy próbáljam meg még egyszer azt a ruhát, amit Mina talált nekem, mert állítása szerint irtó dögös.
- Lisa, szerintem hagyjuk ezt a ruhát. Én jobban szeretem a feszülős ruhákat, és ez pedig egyáltalán nem olyan. -mutogattam magamon a ruhát miután újra felvettem.
- Figyelj lányom. Tudod, hogy ha van valaki, aki utálja a rövid szoknyákat, az én vagyok. Viszont ez az ember mondja neked, hogy istenien nézel ki ebben a hacukában. Egész egyszerűen lélegzet elállító a megjelenésed. És ha másért nem is, de Jaehyoért vedd meg. – sorolta ész érveit Mina.
- Mégis miért venném meg pont miatta? – érdeklődtem.
- Chae, ha ebben a ruhában meg, akkor ott kő kövön nem fog maradni. Hidd el. Most is megvan őrülve érted, de mint meglát ebben, vihetik a gumiszobába. Nincs olyan fiú, aki képes lenne ellenállni egy piros ruhának. -ebben mondjuk igaza van. Bár Hyo még egyszer sem említette, hogy lenne bármilyen vonzalma a piros ruhák iránt, ez az a szín, amiben egy lány nem tud kudarcot vallani. Ráadásul egy-két finomítással még jobbat kilehetne belőle hozni. De csak lehetne.
- Oké, teljesen egyetértek veletek. Tényleg egész csinos vagyok ebben a ruhában, viszont Jaehyo nem fog jönni. – jutott eszembe az első számú indok, amiért eleinte nem akartam elmenni.
- Éppen ez az! Így tudod gyakorolni azt, hogyan legyél csábító. Lemerem fogadni, hogy a fél klub tőled lesz elájulva, viszont a módszer, hogy mikén bolondítod meg őket, nem mindegy. Fogd fel ezt úgy, mint egy gyakorlást.
- Már ne is haragudj, kedves Mina, de nem Te vagy az, aki elítéli azokat a lányokat, akik annak ellenére, hogy párkapcsolatban vannak, fűvel fával kavarnak?
- De, ez én lennék. Viszont most rólad van szó, és három lány esetében bőven elég egy ártatlanka, ezt a pozíciót pedig lefoglalta Lisa. A világot utáló sem lehetsz, mivel az én vagyok. Éppen ezért ideje lenne, ha megszabadulnál ettől a köztes állapotból és kiengednéd a vad és szexi énedet. Oké, hihetetlenül csinosan öltözködsz, imádom a stílusod, de hahó! Néztél már tükörbe? A legtöbb lány csak álmodni tud olyan hasról, mint ami neked van és egyszer sem mutogatod őket. Nem azt mondom, hogy hordj croptop-okat, csak azt, hogy mindenki meglepődne, ha a jó kislány néha bevadulna. És akkor már ne is beszéljünk arról, hogy azért mindenki egyetérthet abban, hogy elég titokzatos vagy. Mármint, ha ránézel valakire tudod, hogy milyen dolgokat szerethet, tudod, szexuális értelemben. Viszont rólad senki nem tudja. Zavard össze az embereket, csajszi, én azt mondom.
- Mina, nagyon szép hegyibeszédet tartottál, tényleg, egyszerűen lenyűgöző. De mégis hogyan zavarjak össze bárkit is, amikor én sem vagyok tisztában ezekkel a dolgokkal?
- Ti még nem feküdtetek le? -kelt ki önmagából, mire több szem is felénk fordult ezért dorgálóan néztem rá, hogy az ilyen dolgokat nem egy üzlet közepén kéne szétordítani.
- Halkabban! És nem. Nem akarok elsietni semmit.
- Jaj, hagyjuk a kamu dumát, nem veszem be. Még csak nem is próbálkoztatok? Vagy problémái vannak a szerelmes hősünnek?
- Jaehyonak nincs semmi problémája! -keltem barátom védelmébe azonnal, miközben a pénztár felé igyekeztünk, végül azzal a bizonyos piros ruhával. – egész egyszerűen eddig egyszersem éreztem úgy, hogy na most. Mármint persze, legszívesebben folyton csak vele lennék mindenhogy, és nem is arról van szó, hogy valami romantikus hülyeséget szeretnék, csak szimplán azt szeretném, ha egy olyan pillanatban történne meg, amikor semmi nincs a fejünkben és igazán felengedhetünk.
- És még is mi az, ami feszélyez?
- Hát például a szüleim? Egyszer majd, amikor elérünk oda, otthon is lehetünk úgy, de az első alkalomnak nem a házamat szántam.
- És mi van egy motellel?
- Baszd meg, együtt járunk, nem titkos szeretők vagyunk. – förmedtem rá.
- Jó. De akkor miért nem mente fel hozzá? Úgyis egyedül lakik, nem?
- Hát azért, mert… - ez volt az a pillanat amikor nem tudtam hogyan felelni. Eddig még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ha felmegyek hozzá, akkor ez is megtörténhet. Mármint, rengetegszer hívott már magához, csak valahogy mindig a szobámba kuporodva találtuk magunkat miközben valami filmet néztünk és a lehető legegészségtelenebb kajákat ettük. – Mindegy, lényegtelen. Eddig úgy vettem észre, hogy ő nem erőltet semmit, aminek kifejezetten örülök, pláne az előző kapcsolatainak a sebességét tekintve.
- Csak ne hogy ráfázz erre. – morogta az orra alatt, de természetesen meghallottam, így egy pár percnyi ál-hajtépés és lányos bunyó után hazamentünk.

***

Végül eljött a nap. Minwoo azt mondta, hogy úgy öltözzünk ki, hogy leakar nyűgözni valami csajt és a bandáját, ezért az a minimum, hogy minden egyes szem a mi csapatunkra tapadjon. Kétszer sem kellett mondania, annyiszor segített nekem más emberek alkalmankénti lejáratásában, csak mert rosszat tettek ellenem, hogy az a minimum, ha a Playboy címlaplányok is megirigyelik aznap a külsőnket. Az egész ruha piros selyemből állt, volt egy apró garbó része, hátán viszonylag nagy kivágás, ahogy a dekoltázsa is hasonló arányokkal büszkélkedett. Cipőnek egy gyönyörű (és hozzátenném meglepően kényelmes) fehér magassarkút választottam, aminek platformjának szélét apró kövek díszítették. Szememet fehér csillámos szemhéjpúderrel festettem ki, míg számat a ruhához illő vörös rúzzsal. Végül pedig Mina és Lisa válogatta gyűrűket és karkötőket tettem ujjaimra és kezemre, illetve egy fekete táskát vittem magammal, amibe tökéletesen elfért a telefonom, pénz és zsebkendő. 

- Megkell, hogy jegyezzem: kibaszott jól nézünk ki. – csodálta Mina a tükörképünket. Lisa és én válaszként csak hevesen bólogattunk.
A DumbClown nevű szórakozóhelyre mentünk, aminek bár hihetetlenül idióta neve van, a hely annál nagyszerűbb. Rengeteg hely van táncolni, mégis viszonylag sok boksz található a helyiségben. A pult és a mögötte felsorakozó italok választéka is első ránézésre kimeríthetetlennek tűnik. Az egész plafon egy nagy tükör, míg a falak mintázata bizonyos időközönként változó. Hol fekete alapon csillognak a fények, hol a szivárvány színe pompáznak, máskor pedig vörös bársony, vagy éppen neon pink az egész. Őrület az egész. Ahogy beléptünk Minwoo egyből a nyakunkba ugrott. Mindegyikünket tetőtől-talpig végig mért miközben elégedetten bólogatott.
- Ahogy gondoltam. Az egész város legjobb lányai velem lesznek ma. Ezt neked te ribanc. – kiáltotta, miközben középső ujját felfelé tartotta.
- Miről beszélsz? – kérdezte Lisa.
- Csak miatta jöttem el ide, erre közölte, hogy ő nem utazik kispályásokkal, mint én.
- Mi az, hogy kispályás? – háborodtam fel. – A mi MinWoonkra senki nem mondhat ilyet. Menjünk inni és mutassuk meg neki, hogy mit is veszített.
- Ez a beszéd! – mondta örömmel, majd átölelte a derekam és az asztalhoz vezetett, ahol már többen is ültek. Nem csak testvére és Jonghyun de sok számunkra ismeretlen fiú és lány is. – Akkor mivel kezdjük?
- Mivel hogy szomjasak vagyunk. – dobta be a hatalmas poént Jonghyun, amin csak ő röhögött, mindenki más pedig a szemét forgatta.
- Szívem, Te már biztos nem. Úgyhogy kuss. – csitította el barátnője.
- Akkor vodka jöhet mindenkinek, nemde? – a kérdés megválaszolatlan maradt, mert már ment is a pulthoz rendelni. Percekkel később ő és egy pincér két nagy tálca röviddel tértek vissza.
- És erre mégis honnét van pénzed? – kérdezte egy srác, akinek egyébként hihetetlenül szép mosolya és szemei voltak.
- Egyszer játszott pókeren és bejött neki az élet. Ott nyert egy csomó pénzt, és ahelyett, hogy valami hasznos dologra költi, elbassza azzal a tudattal, hogy mennyire bosszút fog állni egy lányon, aki dobta. – ismertette a tényeket Minki faarccal. Eddig is tudtam, hogy MinWoo nyomorék, de most már biztos vagyok benne. Szerintem lassan felfog kerülni a világ csodái közé.
- És ez pontosan így történt! Egészségetekre! – mindenki megfogott egy-egy kupicát és lehúzta. Az átlátszó italnak nem csak a szaga, de az íze is hihetetlenül erős volt, konkrétan végig marta az egész torkomat addig, amíg le nem ér a gyomromba. És ez így történt egészen a harmadik körig. Innentől kezdve szegény pultos negyedóránként járt az asztalunkhoz és vette fel az újabb rendeléseket, amiket egyébként a pultban kellett volna leadni. Nem akartam keverni semmit semmivel, ezért úgy döntöttem, hogy eleinte csak vodkanarancsot iszok. Viszont mellettem az egyik lány olyan jóízűen iszogatta a whisky-kólát, hogy muszáj volt nekem is innom belőle. Ezt követte a vörösboros kóla, végül pedig energia italos vodka.
- Menjünk táncolni! – ragadta meg hirtelen karomat Mina és Lisa. Amikor felálltam valami belecsapott a fejembe és hirtelen szédülni kezdtem. Viszont mit sem törődve ezzel vágtam neki az útnak egészen a táncparkettig. Pontosan eleget ittam ahhoz, hogy ne érdekeljen ki mit gondol rólam. Olyan szabadnak éreztem magam, mint még soha. Senki nem törődött azzal, hogy ki vagy, mit akarsz, tudsz-e táncolni vagy sem, egész egyszerűen egy egész teremnyi ember képes volt átadni magát a DJ által kevert számoknak és a ritmusra rázni magát. Soha nem voltam a legjobb táncos, viszont most nem is volt szükségem erre. Hagytam, hogy a testem a ritmusra mozogjon: amikor a zene úgy kívánta, csak lépegettem és a csípőmet ringattam ide-oda, de máskor pedig a többiekkel együtt ugráltunk és kántáltuk a dalszöveget. A nagy lelkesedésem közben valaki a csípőmre tette a kezét és magához húzott. Egy pillanatig nem fogtam fel, hogy mi is történt ezért hagytam magam, de aztán eszembe jutott, hogy ezt nem lenne szabad. Így hát gyorsan megpördültem, és tudtam, hogy lehetetlen, de azért kicsit reménykedtem abban, hogy Jaehyot látom magam mögött, viszont nem így lett. Barátom helyett a szép mosolyú srác volt ott. Nem akartam beszélni vele, csak a barátnőimmel táncolni, ezért ellöktem magamtól, hátat fordítottam neki és közelebb mentem a lányokhoz.
- Hyunbin vagyok, és had áruljam el, hogy imádom azokat, akiken vörös van. – mutatkozott be, majd azzal a lendülettel bele is csókolt a fülembe, mire durvábban ellöktem magamtól, de csuklómat elkapva magával húzott.
- Ez a ruha piros és nem vörös. – jelen pillanatban ez volt a legjobb kitérő, amit találtam.
- Nem a szín e lényeg, hanem az, aki benne van. Márpedig Te eléggé lényeges tényezőnek számítasz ebben a klubban. – kezét csípőmre tette, majd egy gyors mozdulattal lejjebb vitte őket és erőszakosan belemarkolt a fenekembe. A hirtelen jött sokktól nem tudtam mit csinálni. Szerencsére gyorsan észbe kaptam és megpofoztam. Volna, ha nem kapja el rögtön a kezem.
- Barátom van és szeretem! – vetettem be a legerősebb kártyámat.
- Amiről nem tud, az nem fáj neki. – vonta meg a vállát.
- De amiről igen, az egy faszfejnek másnap nyomot fog hagyni. – a legkedvesebb hang szólalt meg mellőlünk, a következő pillanatban pedig egy ököl találkozott a fiú orrával. – Gyere velem. – Semmiképpen sem akartam ellenkezni, nagyon megijesztett a tekintete.
- Jaehyo, én… - próbáltam beszélni hozzá, de ő mindenféle figyelmeztetés nélkül a falnak döntött és vadul csókolni kezdett. Nyelve erőszakosan tört be számba, kezei testem minden részén jártak, még a ruhám alatt is, ahol amúgy nem volt túl sok minden. Amikor fenekemhez ért először az előző sráchoz ő is erőszakosan belemarkolt, majd egyik pillanatról a másikra kezdte el cirógatni azt, és néhány váratlan pillanatban belém csípett. A hirtelen jött kellemes érzéstől, mit sem törődve a mellettünk elhaladó emberekkel, hangosakat nyögtem érintésétől.
- Jól jegyezd meg BabyChae: ezt a ruhát csak akkor húzhatod fel, ha ott vagyok melletted. Vagyis, nem a ruha a fontos. Hanem az, hogyha még egy ilyen faszfejjel látlak, megölöm. Téged pedig felzárlak abba a rohadt toronyba, ahol Aranyhaj is raboskodott. – hasonlata, önkénytelenül is, de mosolygásra késztetett. Erre még inkább a falhoz préselt egész testével és mélyen a szemembe nézett. – Nem hinném, hogy ez olyan vicces lenne. Vagy de?
- Nem, nem az. – feleltem. Dühös szemeiben ott láttam azt az édes árnyalatot, amit „aggodalomnak hívnak”. A méreg vörös tűzétől átitatott szemében ott bújkált az ezzel keveredő mogyoróbarna aggodalom is. Éppen ezért hirtelen felindulásból szájára tapadtam és folytattam azt, amit elkezdett. Karomat nyaka köré helyeztem, ő pedig ismét a derekamnál fogva ölelt magához. – Hyooo~ -szólítottam meg két csók között.
- Igen, BabyChae?
- Igazából már én sem tudom, hogy mit akartam. Csak tudod… én nagyon szeretlek. És tökre boldog vagyok. El sem tudod képzelni, hogy mennyire bolondulok mindenedért. A hajadért, a szemedért, a szádért, az orrodért, a füledért, a kezedért, az ujjaidért, a lábadért, a lábujjaidért, a hasadért, a hátadért, a tüsszentésedért, a köhögésedért, a böfögésedért, a pukizásodért, még ha turkálnál is az orrodban, azt is imádnám. Basszus Hyo, úgy terveztem, hogy Te fogsz még jobban belém bolondulni a ruha miatt, erre nézd meg mi történt. Jössz, mint a szőke herceg a fehér lovon, megmentesz és a szívem újra és újra kihagyja az ütemeket. Ez igazságtalanság.
- Tudod, hihetetlenül romantikus lehettél volna, ha kihagyod a tüsszentéstől a felsorolást. – simította hátra a hajam és csókolta meg a homlokom. – Viszont egy valamit tudok, már kiskorom óta: az emberek amikor részegek mindig őszintébbek. Éppen ezért megyünk haza.
- Mert elmondtam, hogy szeretlek?
- Nem, mert ha még egyet iszol és nekem összehányod magad, megverem MinWoot.
- De hát ő nem tehet semmiről.
- Nem baj, attól még okolni kell valakit, nem de? – kérdezte, mire én csak nevetni tudtam. Nyakamat átölelve vezetett ki a diszkóból, ültetett be egy taxiba és vitt haza. Otthon -legnagyobb szerencsémre- már mindenki aludt, így úgy bánt velem, mint egy kisbabával. Vagyis mondjuk úgy, hogy ugyanolyan törődő volt velem, mint egy kisbabával, mert azért nekik nem kell lemosni a sminkjüket. Én azt hittem, hogy egy ilyen lehetőséget minden fiú kihasználna arra, hogy csináljon valamit a lánnyal, de ő nem tette. Olykor-olykor megcsikizett, amin én nevetni kezdtem. Vagy éppen zagyvaságokat beszéltem és ő kuncogott azon. Mindegy, lényeg a lényeg, hogy miután sikeresen rám adta a pizsamámat bebújt mellém az ágyba és szorosan magához vont. Kivételesen nem háttal akartam neki lenni, így hát megfordultam, apró csókokat dobtam az arca minden apró szögébe egészen addig, amíg el nem fáradtam és el nem aludtam arra, ahogy ő békésen a hajamat cirógatja.