4. rész~ Elhívott a bálba

- Csajok, ezt nézzétek, hogy kiket találtam! – Lisa telefonját szorongatva rohant hozzánk, hogy megmutassa a legújabb fiúbandát, akikbe szerelmes lett. A képernyőről egy csapat feketébe öltözött fiú köszönt vissza ránk, akik valahonnan szökni próbálnak.

- Kik az új szerelmeid? –kérdezte Minwoo szarkasztikusan.

- A Monsta X, nem rég debütáltak és isteniek. Nézzétek, a Hero egyszerűen fantasztikus! – a kijelzőn most a tetőn voltak a fiúk. Néhány másodperc után megjelent egy vörös hajú fiú, aki valamilyen felvezető szöveget kezdett mondani/énekelni/rappelni, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre nem volt egy rossz példány.

- Lisa, ő ki? –állítottam meg a videót és böktem a vöröskére.

- Ejj, tudtam, hogy Őfelségének egyből elnyeri majd a tetszését a főrapper. Ő itt Jooheon, a világ egyik legédesebb fiúja, aki nem mellesleg fantasztikus rapper és még kiválóan aegyo-zik is. Pont hozzád illik. –a rövid felvezető után újra indította a videót amiben pár másodperc elteltével táncolni kezdtek.

- Jézusom, állítsd meg! Láttad ezt? Felhúzta a pólóját! Úúúú, de szexi. – ééés Lisa ismét hatással volt rám. Nem szokásom ilyen kislányosan viselkedni olyan emberekkel kapcsolatban, akik nem elérhetőek –kivéve Jaehyot- de van egy-két olyan pillanatom, amikor vevő vagyok az ilyenekre.

- Ugye milyen nagyszerű? – kezdett el ugrándozni a lány, majd a következő pillanatban valaki kikapta a kezéből a készüléket. Jaehyo érdeklődve figyelte a kisfilmet, majd felvont szemöldökkel figyelt minket.

- Te az ilyeneket szereted? – kérdését egyenesen nekem szögezte.

- Hát, csak néha. –feleltem.

- Még szerencse. Nem szeretnék vörös lenni. – röhögött.

- Pedig jól állna. –motyogtam remélve, hogy senki sem hallja, de nevetése erősségéből és So-ah gyilkos tekintetéből ítélve többen hallották, mint amire én számítottam.

- De egyébként milyen zenéket szeretsz? Több éve ismerjük egymást, és én még ennyit se tudok. – ha a múltkori dráma órától nem, akkor majd most fogok meghalni. Olyan közel ült le hozzám, hogy combunk és kezünk is összeért. Mivel nem akartam olyan lenni, mint egy paradicsom ezért pár centivel arrébb kúsztam, de ő követett. – Na, had halljam. Koreai? Amerikai? Esetleg francia, vagy német?

- Váltakozó. Mikor milyen kedvem van.

- Mondj példákat.

- Hát, Lana Del Rey, Marina and the Diamonds és a The Beatles nagy kedvenceim, de például egy TigerJK dalt bármikor képes lennék rongyosra hallgatni.

- Értem. Szóval egy koreai mindenképp, de mi van a többivel? Exo, BigBang, SNSD, Sistar?

- Ezek közül maximum a BigBang-et vagyok hajlandó elviselni. Néha. De általánosságban nem nagyon rajongok az ilyen zenékért. Bár a Red Velvet nem olyan rossz.

- Pff, a legrosszabb az összes közül. –ki gondolta volna, hogy So-ah még ezt is kritizálni fogja?

- Pedig szerintem a Happiness egész aranyos. Mindegyik lánynak van egy-egy külön színe, nem de? Melyek is azok? – ha eddig nem az volt a tervem, hogy elveszem ezt a fiút, most már biztosan. Nem elég, hogy külön megkért arra, hogy folytassam a kis játékomat, még segít is benne. Megismétlem önmagam: vagy nagyon pofára fogok esni, vagy nagyon boldog leszek. 

- Irene rózsaszín, Joy zöld, Wendy kék Seulgi pedig sárga.

- Köszönöm az információt, most léptem. So-ah, te maradj csak. – és eltűnt. Távolodó alakját bámultam, amiből a „barátnője” sikolya zavart fel. Mire odakaptam a fejem a lány szoknyáján landolt Mina banános teje, a hajába pedig véletlenül egy giliszta került. Sikoltozva futott el asztalunktól és egy pillanatra még meg is sajnáltam. De aztán minden sajnálatom eltűnt, mikor MinHo tanár úr ismét elkapta őt és kiosztott neki egy újabb büntetést. Azért a gilisztát persze kivette a hajából, legalább nem sikított tovább.

- Az a kis féreg nem volt túlzás? –kérdeztem Jonghyuntól.

- Szerintem a gilisztának nagyobb trauma volt, mint a Kurvának. –vonogatta vállát a fiú.

- Lehet, hogy abba kéne hagynunk. Kezdem egy kicsit rosszul érezni magam emiatt…

- Chaewon, ne már. Mindig ezt csinálod: elkezdünk valakit szívatni miattad, aztán meggondolod magad a nagy szíved miatt és abba kell hagynunk. Egy kissé igazságtalan vagy, nem gondolod? Hagyj már egy kis szórakozást nekünk is!

- Jó, de…

- Nincs de! Alig egy hónap és Jaehyo dobni fogja. Látszik rajta, hogy mennyire idegesíti őt is és akkor végre eltűnik a társaságunkból. Legalább ezt a röpke időt had élvezzük ki.

- Legyen. De eztán együtt fogunk szívni, ha bosszút akar állni.

- Mert eddig nem így volt? – miután ezt lebeszéltük megöleltük egymást. – Egyébként van már párod a bálra?

- Nincs. – feleltem, majd közelebb kúsztam hozzá egy ezer wattos mosoly keretében.

- Ne nézz rám, idén nem téged viszlek.

- Akkor még is kit?

- Tudod, van akinek bejön ez a sok évig tartó egyoldalú szerelem.

- Ne beszélj hülyeséget. – vágta fejbe őt Mina, majd bocsánatkérőn nézett rám.

- MinKi?

- Lisa már lestoppolt.

- Ajj már. –dőltem az asztalra.

- Héé, engem meg se kérdezel? –lökte meg a padot Minwoo.

- Hagyjad már. Te még akkor se engem választanál, ha a bolygón már csak egy kecske és én lennék. Fognád magad és lelépnél azzal a büdös állattal.

- Ez is igaz. Plusz már nekem is van párom. Tényleg srácok, mikor lesz a próba?

Eddig minden évben Jonghyunnal mentem a bálba, mivel Mina az elvei miatt nem akart részt venni egy ilyen eseményen se. De akkor még is miért? Mitől gondolta meg magát hirtelen? Azt mondta, hogy az „iskolai elkényeztetett elit mocskos magamutogatásában nem hajlandó szereplő lenni, maximum akkor, ha az a fiú hívja el, akit szeret”. Várjunk csak… Az a fiú hívja el, akit szeret…

- Choi Mina, te szemét dög! Nem úgy volt, hogy barátok vagyunk? –dobáltam meg sült krumplival miután feltámadtam síromból és rájöttem a titok nyitjára.

- Most miért is utálsz? –kérdezte, majd kiszedte a hajába ragadt burgonyát.

- Mert nem mondtad el, hogy szerelmes vagy Jonghyunba! Magyarázatot követelek! – körülöttünk mindenki leesett állal figyelt hol engem, hol a másik kettőt. Ha azt hiszik, hogy kijátszhatnak egy emelt matekos agyat, akkor nagyon tévedtek!

- Ez… izé… én… - Mina össze-vissza habogott mindent, amiből semmit sem tudtunk kiszedni, hogy igaz-e a feltételezésem.

- Hallod, ez tényleg okos. –döbbent le az említett fiú is, mire a lány fejbe vágta őt és gyilkos tekintettel suttogott neki valamit.

- Srácok, ha összejöttetek elég lett volna egy puszi is előttünk, és akkor nem reménykedek abban, hogy az a buzi eljön velem. Most kereshetek valami taknyost. De azért gratulálok, remélem sokáig együtt lesztek. Oh és, te buzi, ha bántod, megöllek.

- Igazából… a helyzet az, hogy nem tudsz senkit keresni magadnak. De azért köszönjük, nagyon boldog vagyok.

- Mi az, hogy nem tudok senkit sem keresni? Megőrültél? Szerintem a rózsaszín köd elborította az elméjét. Mina, csinálj vele valamit, te vagy a barátnője!

- Chaewon, Jonghyunnak igaza van. Minden évfolyam készül valamilyen tánccal, ezért nem lehet keveredés. És már nagyon kevés szabad fiú van.

- Akkor Gong Chaewon idén kihagyja a bált! – keltem fel helyemről, majd ahogy megfordultam Jaehyo kérdő tekintetével találtam magam szembe.

- Miért is? Ha te nem mész, akkor ki lesz idén a bálkirálynő? – kérdezte.

- A barátnőd.

- Hagyjad már. Ő maximum bálhárpia. – akármennyire is lehangolt a tudat, hogy idén nem lehetek ott a suli legjobb eseményén, Jaehyo még most is képes volt arra, hogy mosolyt varázsoljon az arcomra. – De most komolyan, miért nem mész?

- Mert az a két szemét dög együtt jár! –mutattam az újdonsült gerlepárunkra.

- Micsoda szemétség.

- Csak nem szarkazmust vélek felfedezni a hangodban?

- Talált süllyedt. Szóval, hányra menjek érted?

- Még is hova és minek?

- A házatokhoz, három hét múlva pénteken és esetleg azért, hogy elhozzalak a bálba.

- Hogy mi? Te… te… te most elhívtál engem a bálba?

- Jah, valahogy úgy. Lehetőleg ne rózsaszínű és ne is barackszínű ruhád legyen, ezek nem illenek se hozzád, se hozzám. – miután ezt megbeszéltük lazán elsétált én pedig jéggé dermedve álltam az asztalunk mellett. Barátaim ismét a segítségemre jöttek, hátha ott esnék össze, de semmi ilyesmi nem történt. Szimplán több boldogság hormonom termelődött abban a pillanatban, mint mikor csokit eszek. Szám jelenleg az egyik fülemtől a másikig ért, annyira mosolyogtam. Hangmagasságom szerintem simán elérte a magas c-t, eközben pedig körbe-körbe futkostam asztalunk körül. Mindenkit megöleltem, aki velem szembe jött.

- Gyerekek, ennyit arról, hogy csak Karácsonykor történnek csodák! Ahn Jaehyo most hívott el engem, Gong Chaewont, a bálba!  Meghaltam, és esetleg ez már a Mennyország?

- Te nem haltál meg, de a dobhártyáink igen. Mi lenne, ha nem visongatnál valahányszor hozzád szól? –ütött a vállamba Minwoo.

- Akkor az nem is én lennék. –feleltem egyszerűen.

***

Hazaérve boldogan rontottam be házunkba, majd a nappaliban Anyához rohantam, hogy közölhessem vele a jó hírt: ismét mehetünk ruhát venni. Bár a ruha vásárlásnál nincs idegesítőbb és utálatosabb dolog, de Anyát valamiért boldoggá teszi az, ha végig járhatja az összes pláza összes női ruha boltját.

- És Jonghyunnak idén milyen nyakkendője lesz, amihez ruhát kell keresnünk?

- Rátapintottál a lényegre! Idén nem ő lesz a partnerem!

- Akkor még is ki? – Anya tette fel először ezt a kérdést, majd jött Mama, Papa és Apa is, akik érdeklődve néztek rám és várták a csattanót, hogy még is kire cseréltem le az egyik legjobb barátom.

- Az idei párom nem más, mint… Ahn Szexuális Állat Jaehyo! – családunk női tagjai boldogan ugrándoztak, Papa nevetve nézte a jelenetet, Apa pedig azon gondolkodott, hogy vajon jó-e még a régi puskája, vagy vegyen egy újat.

- Ha egy ujjal is hozzád mer érni… - kezdte volna a tipikus „a lányom a plátói szerelmével megy bálba, ezt meg kell akadályoznunk” szöveget, de időben leállítottam őt azzal, hogy megöleltem és megnyugtattam, hogy nem fog semmi tisztességtelen történni a bálon. Ő pedig csak azért is ragaszkodott ahhoz, hogy legyen nálam valamilyen fegyver. Pedig nem lesz.

Holnap megyünk el ruha-nézőbe, úgy hogy pihenek egyet a kimerítő nap előtt. A kádban feküdve hallgattam Lana egyik albumát, mikor megcsörrent a telefonom, miszerint üzenetet kaptam.

„BabyChae, gáz van. A bálhárpiája most még jobban utál.” –írta.

„Szerintem túlélem. Legfeljebb ráhányom a szivárvány összes színét.”

„Nem egy rossz ötlet.”

„Tudom.”

„Mit csinálsz?”

„Fürdööök~ És te?”

„Megpróbálok teleportálni, várj egy kicsit. … Ott vagyok már?”

„Hol?”

„Melletted a kádban.”

„Sajnos nem.”

„Akkor azt kívánom, hogy én lehessek a kád, amiben fekszel. Szerinted valóra fog válni?”

„Ki tudja…”

„No, mindegy, én most lépek. További jó pancsizást.”

Hogy én tényleg mennyire imádom ezt a fiút. Borzalmas, de tényleg.